2011. január 25., kedd

Ománi datolyás padlizsánkrém

Most úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és folytatom a blogot.
A datolya mindig is hidegen hagyott. Mondjuk annyira, mint a pacal, vagyis nagyjából teljesen. Aszódott, belül szőrös (?!), ragad, zavaróan édes és tömény. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján pontosítanom kell: a datolyát magában nem szeretem. Arab kajákban viszont aduász. Például bármilyen morbidul is hangzik a fokhagymás padlizsán és datolya párosa, kérlek, higgyetek nekem, nagyon finom és jó értelemben pikáns ez a krém. Határozottan nagy sikere volt, a dupla adag ellenére hamar elfogyott. Jó tanács: próbáljuk meg érlelni egy napot a hűtőben, mert másnap a legfinomabb.
A datolyával még gyermekkorban felfüggesztett viszonyunk átértékelődése úgy kezdődött, hogy Kh magára vállalta az idei szilveszteri bulit, és én hálából étellel készültem. Ománival. Mert Kh, NC és B Ománba készülnek. Valahogy túltettem magam azon, hogy ezúttal lemaradok valami szenzációsról. Sokat kellet mantráznom, hogy éppen életem utazásáról értem haza (amiről még nem írtam, de jó munkához idő kell), nem lehetek ott minden jóban, így is hálás lehetek a sorsnak azokért a mesebeli tájakért, ahová eljutottam. A pozitív gondolkodás mellett, a lemaradásba-beletörődés terápia szerves részeként ománi receptek után kezdtem el kutatni, melyekkel megjelenhetek a bulin. Nem könnyű feladat, csak nagyon korlátozott számban találtam használható információt, pláne ilyen fingerfoodos-snackes-salátás kategóriában.
Ez nem azért van, mert Omán a világtól elmaradott ország lenne. Ahol Carrefour van, minden van.
De most komolyan, azt tudtátok, hogy az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) Ománt választotta az elmúlt 40év legnagyobbat fejlődő országának (köszönhetően a feltárt olajnak, gondolom)? Aztán meg hogy 3 női miniszterük is van (turisztika, felsőoktatás és szociális fejlődés)? Meg hogy az általános életszínvonal kifejezetten jó, és (ezt Khék mondták,) a szállások nem olcsóbbak az itthoniaknál, sőőőőt. Egy kávé sem olcsóbb, mint a gazdag USA-ban, ezt már én olvastam. Semmi köze a fejlettséghez, de tetszik, hogy a tengerpartok mind nyilvánosak, és népszerű a tengerparti vadkempingezés (Kh-ék mondták, meg az LP)? Fogadjunk, hogy nem tudtátok. Mondom, hogy Omán nem putri. Klassz kis hely ez.
Nem is azért van kevés info az omán konyháról, mert ne létezne, netán jellegtelen lenne. Sőőőt, eléggé izgalmas lehet, számításba véve Omán múltját. Tekintve az ománi birodalom kiterjedtségét és változatos történelmét (140 éves portugál megszállás, Kelet-Afrika elfoglalása, Zanzibár uralma, Jemeni hatalomátvétel vagy akár az indiai bevándorlók), nagyon színes, varázslatos lehet az ománi konyha.
 A neten fellelhető ománi ételek számának mértéktartó jellege előtt értetlenül állok tehát, ha másért nem, hát azért, mert elképzelhetetlen a számomra, hogy fantasztikus kultúrák gyűrűjében hogyhogy pont ott ne egyenek jókat. Aztán arra jutottam, hogy persze hogy esznek jókat. Csak kevés ételt vallanak a magukénak, inkább kollektív arab konyhában hisznek. Az ománi szerény népség, nincs mit tenni.
Ez a körülményesen fellelt padlizsános étel elvileg ománi, és legalábbis szeretném elhinni, hogy az. Eredetileg nem krém, hanem félig szétfőtt-kockázott formában jegyezték le, de nekem jobban tetszett teljesen kenhető formában. Arra már nem is emlékszem, hogy hidegen vagy melegen fogyasztandó, mi krémként, kenceként, lehűtve ettük.
Ománi datolyás padlizsánkrém

1 nagyobb méretű padlizsán, meghámozva és kb 2centis kockákra vágva
3 kisebb hagyma, felaprítva
4 ek. olaj
1/4 tk őrölt jamaicai szegfűbors (allspice, helyettesítéséről ld alább)*
1/2 tk. őrölt gyömbér
1/4 tk római kömény
só, bors ízlés szerint
kb 2-3dl zöldség vagy húsalaplé (ami elfedi a padlizsánkockákat)
115g datolya, kimagozva
2 gerezd fokhagyma
3 ek aprított korianderzöld
Fél citrom leve (ill. ízlés szerint)

*az allspice fűszer komolyabb választékot felmutató boltokban itthon is kapható, de nyugodtan el is készíthető a helyettese fahéj (1 rész), őrölt szerecsendió (fél rész) és őrölt szegfűszeg (fél rész) vegyítésével!


Elkészítés
1.     A padlizsánkockákat sós vízben 20 percig áztatom.
2.     Közben a hagymát lassú tűzön puhára pirítom.
3.     A padlizsánt leszűröm, és a hagymával együtt  addig pirítom, míg szép barnára sülnek és megpuhulnak (közebn sózok enyhén és borsozom is).
4.     A fűszereket a serpenyőbe szórom, elkeverem, majd az egészet felöntöm annyi alaplével, hogy nagyjából elfedje a zöldségeket. Közepesen alacsony lángon fedő alatt kb. 20 percig hagyom főni.
5.     A fokhagymát és a datolyát kevés vízzel felöntve botmixerrel pürésítem (sűrű szósz állaga legyen)
6.     Leveszem a fedőt a padlizsánról, hozzáadom a datolyás szószt, botmixerrel az egészet pürésítem, majd magas lángon addig pirítom, míg padlizsánkrém állagúra sűrűsödik.
7.     Ha kész, még sózhatom, ill. citrom levével megöntözöm, a legvégén pedig elkeverem benne a korianderzöldet.

Pirítóson ettük, de fűszeres kenyérlepénnyel is isteni lehet. 


Hozzávalók

4 megjegyzés:

Ritmus írta...

Most vettem észre, hogy újra írsz! Nagyon örülök! Akkor kezdtem blogot írni, amikor te már abbahagytad és főztem is már tőled azóta! Hát nagyon örülök, hogy megint itt vagy!!

Piszke írta...

Az első mondat...kiütött :DDD. és az esküvői torta is :)

elképzelem: hármasikrek?? lottóötös? a világ legjobb állása fél évig a Csendes-óceánon? vagy valami ilyesmi
őrülten pozitív dolog...

Gourmandula írta...

ritmus: aranyos vagy, köszi! :)
piszke: csak dúlaláv és vele párhuzamban dokumentálóképességbéli válság. szal igen, extrapozitív. :)

Ági, aki főz írta...

Nagyon örülök neked!!!!! Hiányoztál.

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin