2010. február 18., csütörtök

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával


K hozott bő két kiló Bambit, szarvasgerinc formájában. Ezúton is köszönöm az adományt, egyéb cuki állat rajzfilmhősöket is szívesen fogyasztok a jövőben, kivéve Tigrist, Micimackót, Bubut, Tomot és Jerryt.

Három fajta étel készült, első felvonásban jöjjön a legdíszesebb: a sült. Hiányos előkészületek, sok vér, lázas telefonos egyeztetés, még több vér után tapasztalataim a vadhússal a következők.

Pácolás
Általános nézet, hogy a vadhúst napokkal az esemény előtt be kell pácolni. Én ezt nem vitatom, de mivel erről pár órával a vacsora előtt szereztem tudomást, ez nem lehetett opció. Használtam a telefonos segítséget, hívtam ÍBt, majd ő megmondja a tutit. Megmondta. Megnyugtatott, hogy nem kell mindent túlpácolni. Igaza van. Ne tojjunk be a szabályoktól.  Így is hibátlan volt.

Rare/Medium/Cipőtalp dilemma
Régen szokás volt szanaszét sütni a húst, ma már a roséra (medium rare) esküszik a nép. És azt hogyan kell? Egy csipet józan paraszt ész meg a pislákoló hatodik érzék, osztunk, szorzunk, méregetünk, és bízzunk benne, menni fog. Idővel biztosan. Én most kb. 3-5 percet tévedtem a tökéletes roséval kapcsolatban, így is volt benne rózsaszín, de már a sápadtabb fajta, és csak a legközepén. Mondjuk ennek rajtam kívül mindenki örült.

Bor és vad:
Vadhús nincs vörösbor nélkül. Nem azért, mert mindenki ezt mondja, hanem mert az ember tényleg erre szomjazik hússütés közben. Menjen a szószba, és töltsük folyamatosam magunkba is, úgy az igazi.

Köret:
A vörösboros -gombás-szilvás szósz furcsa kombinációnak tűnhet , de gyönyörűen simul a hús falatokhoz.
Krumplipüré: kaptam ajándékba egy üveg szarvasgombás-tökmagos mangalica zsírt, amit szerintem kötelezővé kellene tenni a tört krumplihoz. Egy pár csepp, és a pürét új dimenziókba repíti. Elnézést a többiektől, erre csak másnap, a fotóalany előkészítésénél jöttem rá, úgyhogy csak én tudom, milyen jó. :)

Tálalás: azonnal, frissen érdemes tálalni, messze így a legjobb.

Recept eredete: nagy része innen

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

Hozzávalók 4 személyre:

2x300 g kicsontozott, lehártyázott, megtisztított és papírtörlővel szárazra törölt szarvasgerinc (2db 30x8cmeshúsdarabbal dolgoztam)
250g vaj (amit beosztok a hússütéshez, a kerámiatál kikenéséhez, a krumplipüré krémesítéséhez, ill a szósz készítéséhez; nem feltétlenül fog mind elfogyni, ez egyéni vérmérséklet kérdése. Én nem spóroltam, vajpárti vagyok.)
só, bors, 1-2 csipet finomra vágott kakukkfű

Köretnek:
6-7 nagyobb szem krumpli, meghámozva, felkockázva.
vaj a tört krumpli krémesítéséhez (ízlés kérdése, min. 5-6 dkg)
só, csipet szerecsendió, tökmagos-szarvasgombás-mangalicazsír

A szószhoz:
kb 15-20szem aszalt szilva, felaprítva
1 doboz kb. 15-20 dkg friss gomba (erdei, vegyes), megpucolva, apróra kockázva
vaj
kb 1,5 dl vörösbor
2 gerezd fokhagyma, finomra vágva



Elkészítés:

  • Kezdem a körettel: a krumplit kevés sós vízben puhára főzöm.
  • A szilvát felaprítom, felöntöm a borral, és állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik,és egy szilvalekvár állagú közepesen sűrű masszát nem kapok. Félrehúzom a tűzről.
  • Jöhet a hús:  sózom, borsozom, meghintem kakukkfűvel, és a már megolvadt, forró vajon mindkét oldalát max. 3-3 percig sütöm. Lényeg, a hús teljes felületén legyen sült kéreg. Ne spóroljunk a vajjal, ez nem az ez este. (Ha a hússzelet vékonyabb, akkor ez az idő akár 1-1 percre is csökkenhet, én kb. 5 centi vastag hússal dolgoztam.)
  • A hirtelen pirított húst kivajazott sütésálló tálba fektetem, és 150 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöm. (Ízlés kérdése. Így nagyjából rosé lesz a hús, 20. perctől lehet próbavégást tartani, és ennek alapján mérlegelni.)
  • Míg sül a hús, nekiállok a szósznak: a hús pirítására használt serpenyőben összegyűlt szaftot felhasználva megpirítom a gombát, meghintem sóval, félúton rászórom az aprított fokhagymát, majd ha megpuhult a gomba, összerottyantom a vörösboros szilvával. Ha szükséges, sózom, teszek még hozzá egy kevés vajat (és ha nagyon sűrű, akkor kevés vizet), megvárom, míg összeforr, és készen van.
  • Azonnal tálalom. 

2010. február 14., vasárnap

New York sajttorta + fuck valentine's?



Egy évben három alkalommal nem menő szakítani a kedvessel. Karácsonykor, évforduló előtt és Valentin-napon. Ilyenkor szeretni illik egymást. Meg nem egyedül lenni. Ja bocs, én máshogy gondolom. Vigyázat, nagyon sok közhely vezet életem legjobb sajttortájának receptjéig.
Talán első hallásra lehet ebben valami (mármint hogy mikor nem illik szakítani), de ne ugorjunk be az első becsapós kérdésnek. Kérdem én, mennyivel jobb az, ha a kedvesünk úgy van velünk e jeles napokon, hogy igazából lélekben már nem is, csak díszes papírral bevont, üreges csoki figuraként fészkelődik a székén, mint akinek nagyon kell pisilni a moziban, de a sor közepén ül és ciki kiverekedni magát. Most kérdem én, inkább pisiljen be az ember, csak azért mert mások szerint nem illik kikéredzkedni? Szerintem nyilvános helyen vizeletet üríteni sokkal parasztabb dolog, de hát ez nézőpont kérdése.
Mit akarok ezzel mondani? Hogy az érzelmeinket kár naptárhoz igazítani, különösen igaz ez a Valentin napra. Azaz - a gondolatmenetet folyatva- február 14-én pont olyan szakítani, mint március 2-án vagy szeptember 30-án, kivéve persze, ha akkor van a szülinapunk, hoppá, a negyedik dátum. És a névnap számít? Kezd annyi nem menő dátum lenni, hogy ha csak jóérzésű emberek lennének, szinte alig lehetne szakítani egy rendeset az év során.
De van megoldás. Szerintem csináljunk szakítósnapokat is. Jelöljük ki a november 2-t (1-én úgyis annyit szomorkodunk, hogy már lendületben vagyunk), meg az április 3-at, és jók leszünk. Mindenki legyen szíves, és igazítsa ehhez a naphoz érzelmi mélypontját, és akkor helyreáll az egyensúly. Sőt, ne álljunk meg itt, táblázzuk be az egész évet, mondja meg a naptár, mikor kiért kell rajongani! Májusban az anyukánkat szeretjük, nyáron lazításnak foci EB/VB vagy olimpia, ősszel lehetne egy napot rendelni a legjobb barátoknak is (Best Friend’s Day), aztán novemberben ugye nemzetközi szakítónap, jön a karácsony és a család, aztán február 14-én újra szerelmet vallunk, rend a lelke mindennek.
Na hess innen irónia! Igazából nyilván mindenki eldöntheti, hogy melyik dátumot ünnepli, és melyiket nem. Kezd is a tököm (pardonne) tele lenni a Valentin-nap kavarta légkörrel. A heves promócióval ugyanannyira, mint az intenzív utálattal. Valakit ez tesz boldoggá, valaki pedig elutasítja, így kerek a világ. De könyörgöm mindkét tábornak, ne lihegjük már túl.
Épeszű ember tudja, hogy boldogsága nem azon múlik, hogy az előre lefektetett dátumokon úgy cselekszik e, ahogy a többiek, de attól még az sem biztos, hogy hiba lenne úgy cselekedni. Ha minden rendben van egy kapcsolattal, akkor jól sikerülnek ezek a napok is, mint ahogy minden másik nap is gyönyörű. Ha viszont gondok vannak, ettől sem lesz jobb. Hiába a csillogó karácsonyfa, ha nincs meg a szeretet. Hiába a rózsa az évfordulón, ha elvárásból érkezik. Hiába a lufi meg a bonbon február 14-én, ha máskor, spontán nem adunk/kapunk figyelmet és törődést. Ilyen esetben a Valentin nap valóban műanyag. Az meg egészen biztos, hogy nem múlik rajta semmi.
Ha megtörténik valakivel a csoda, hülyeség alkalmakra várni, hiszen minden pillanat ünnep. Merjük és akarjuk kimutatni a legelejétől, egész évben, hogy mennyire fontos nekünk a másik, hogy mennyire szerencsésnek érezzük magunkat, amiért pont Ő szeret viszont.
Nem kell minden nap megmászni a himaláját a másikért, nem kell minden nap nagyot varázsolni. Egy szar hétfői nap után a kedvenc ételével meglepni vacsorára, neki hagyni az utolsó, legfinomabb falatot, főzni egy teát munkába indulás előtt, a boltban a kosárba tenni a Nemzeti Sportot és a kedvenc csokiját is, csak mert örülni fog neki… ezekhez nem kell naptár.
Ha nem hagyjuk, hogy egy kapcsolat az évforduló, a Valentin-nap és karácsony tengelye körül tévelyegjen, akkor működőképessé válhatnak ezek a kiemelt napok is. Ha pedig elhisszük, hogy minden nap ünnep, a február 14-i felhajtás lassan értelmét veszti, és visszakapják azok, akiket igazán illet: a Bálintok (és Valentinák).
Addig is: nem érdemes ráfeszülni a Valentin-napra. Nem érdemes bármit várni tőle, mint ahogy elvárni bármit eleve öngól egy kapcsolatban. Viszont ha valakinek jön szívből, őszintén, akkor hajrá, miért ne lehetne ma is egy jót enni, beszélgetni, ma is elmondani, mennyire szeretjük a másikat, ésatöbbi. Bár tapasztalatom szerint pont a legboldogabb emberek nem csinálnak nagy ügyet a mai napból. Érdekes, nem? :)
New York Cheese Cake
Tegnap ez készült. Nem Valentin-nap miatt, hanem csak úgy. Ilyesmi lehetett az a híres sajttorta, amit Rachel és Chandler a földről is felkanalazott. (Erre gondolok itt: http://www.youtube.com/watch?v=98KZNd03l4U)
Elképesztően lágy, puha, krémes, könnyű, orgazmikus, nincsenek rá szavaim.
Köszönet Chili és Vaniliának, ismét. (önkéntes reklám: tessék megvenni a könyvét!)

Hozzávalók (22cmes tortaforma):
250g keksz (én a zabpelyheset szeretem)
1-1 csipet fahéj és gyömbér
12,5 dkg vaj, olvasztva
1 citrom reszelt héja és leve
egy kk narancs eszencia
700g krémsajt (kb 5,5 doboz Philadelphia natúr krémsajt), szobahőmérsékleten!!
1 dl tejföl
1 dl tejszín
15-20dkg porcukor (ill. ízlés szerint)
2 tojás + 3 tojássárgája
2 púpos evőkanál keményítő
Elkészítés:
  • A kekszet ledarálom, belekeverem a fahéjat és a gyömbért, majd egyenletesen összedolgozom az olvasztott vajjal.
  • A kekszes masszával egy kb 22 centis (hagyományos) tortaformát egyenletesen kibélelek: a tésztát letapogatom, majd a peremekre is egyenletesen igazgatok. Hűtőbe teszem kb fél órára.
  • Egy tálba öntöm a krémsajtot, tejfölt, cukrot, citromhéjat, citromlét, narancs eszenciát, tojásokat és a keményítőt, majd kézi habverővel simára keverem. Lehet nyugodtan kóstolni, ha édesebbet/citromosabbat szeretnék, lehet igazítani.
  • A krémet a tortaformába öntöm, elegyengetem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm. (Eredeti instrukció szerint vízfürdőben, nekem ez nem volt megoldható, így a torta mellé egy tálkában tettem vizet. Nem ugyanaz, a torta mégis szenzációs lett.)
  • Megvárom, míg kihűl, majd oldalán gyümölcsszósszal (esetemben házi vaníliás erdei gyümölcs lekvár) kínálom.

2010. február 10., szerda

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Cukros csirke? Bláh. Mi van?! Újraolvas. Én szeretem az édes-sóst, de ez azért picit morbidul hangzik. Hááát, végüliiis, tulajdonképpen szeretem a vad dolgokat, a kiváncsiság is mindig hajt (és visz előre!), na nem telt el sok idő, és már be is adtam neki a derekam, én, a könnyűvérű gasztrocafka. :)

Zárójelben megjegyzem, hogy 1) nem egy kétperces étel, de megéri a fáradtságot és 2) megpróbálnám porcukor nélkül is, esetleg árnyalatnyival több citrommal, ugyanis a fahéjas-gyömbéres húsalap szenzációsan finom volt már önmagában is!

Köret: nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mi menne mellé, aztán kaptam egy remek tippet (kuszkusz), így készült kísérőnek ilyesmi narancsos-fűszeres változat, ami remekül bevált. (Utólag jutott eszembe, hogy valamilyen narancsos-bébispenótos salátával is finom lehet.)

Verdikt: elfogyott, méghozzá nagyon gyorsan és csendben, ami igen jó jel. Aki szereti a marokkói kajákat, annak be fog jönni, ez szinte biztos, úgyhogy nem kell félni tőle.

Ja igen, megvettem a C&V szakácskönyvet, ez is onnan van, remek darab, mindenkinek ajánlom.


Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Hozzávalók

(kb 18 cm-es átmérőjű rétes tortához):

3 db nagy csirkecomb

1 közepes fej vöröshagyma

1-1 púpozott kávéskanál szárított gyömbér/fahéj

só, bors

3 db tojás

4dl hús alaplé

negyed-fél citrom leve

10dkg mandula (tisztított, szeletelt)

4dkg porcukor

1 kávéskanál fahéj

1 csomag réteslap

4-4dkg vaj

kevés porcukor és fahéj, díszítéshez


Elkészítés:

  • Az egyik adag vajon megpárolom a finomra aprított hagymát.
  • Ha már áttetsző a színe, belekeverem az 1-1 púpos kávéskanál fahéjat/gyömbért, elkeverem.
  • A csirkecombokat a serpenyőbe teszem, és fehérre sütöm mindkét oldalukat.
  • Meghintem sóval (óvatosan, hiszem a húslé is sós), borssal, majd felöntöm a húslével, és fedő alatt teljesen puhára főzöm a húst (kb háromnegyed óra).
  • Ha kész, a csirkét kiemelem a főzőléből, a húst lefejtem a csontjáról, majd aprítom.
  • A húslét visszateszem erős lángra, felforrósítom, belefacsarom egy citrom negyedének/felének a levét (magokat nem!).
  • Ezután beleütök 3 lazán felvert tojást, aminek fehérjéje a citromtól kicsapódik, így folyékony állagú, darabos rántotta-szerűséget kapok.
  • A mandulát megpirítom, majd elkeverem a porcukorral és a fahéjjal.
  • A második adag (4dkg) vajat megolvasztom.
  • A réteslapokat hosszában 8 csíkra vágom, majd mindegyik csíkot megkenem a vajjal (ecsettel). Ezekkel a tésztacsíkokkal csillag alakban kibélelem a vajjal kikent tortaformát úgy, hogy az egyik végük a forma közepén legyen, másik felük kilógjon a peremen túl.
  • A mandulás-cukros keveréket a tésztára szórom, majd erre egyengetem rá a húst, a legvégén pedig ráterítem a tojásos keveréket. (Ha lédús maradt, minden kanál esetében egy picit lecsöpögtetem, hogy a sok lé ne áztassa el az egész tésztát)
  • A peremen túl hajló tésztacsíkokat visszahajtom a torta közepe felé, hogy a tölteléket szépen betakarja. Ha jól dolgoztam, pont szépen mindent befed, de maradék tésztalappal lehet foltozni is).
  • A torta tetejét is megkenem vajjal, és az egészet 200 fokos sütőbe tolom és 20 perc alatt készre sütöm (kb. 12-15 percet légkeverésen sütöttem, utána váltottam alsó/felsőre, hogy szép aranybarnára piruljon (az alja pedig picit kérgesedjen).
  • Ha megpirult, sütőből kiveszem, és pár perc pihenés után a formából simán tálra csúsztatom, szitán keresztül megszórom kevés fahéjas porcukorral. Tortaként szeletelve azonnal tálalható.

Mellé fűszeres-narancsos kuszkuszt kínáltam, amit tálaláskor a megmaradt „rántotta-szafttal” még meglocsoltam.

2010. február 9., kedd

Garnélarák kolbásszal (for dummies)

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pont, amikor a madárcsicsergésről a legszelídebb, ami eszembe jut, hogy hogyan grillezném meg azt a büdös #$ߤł@! rigót, fokhagymával és citrommal a begyében. Komolyan, ez a csicsergés hihetetlenül irritáló tud lenni. Ha egy ártatlan meditációs CD ilyen érzelmeket vált ki, az négy dolgot jelenthet: 1) béna a CD (az), 2) alkalmatlan vagyok a meditálásra (kétségtelen), 3) hús nélkül feszülten telnek a napok (határozottan) és 4) a méregtelenítés jól halad, hiszen nyilvánvalóan buzgón szabadulnak fel a mérgek (hurrá).

Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy időben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:

  • Cigi nélkül simán van élet.
  • A kávé nem nélkülözhetetlen.
  • Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
  • Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhető, miért tennék ilyet.

Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.

Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt első látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a főzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.

Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a művésznő tanácsát, és jófajta csípős magyar szárazt kértem a közértes nénitől (volt neki, tényleg jó).

Szupergyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Lehet előétel, egytálból csipegetős, laza ebéd, vagy könnyű vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.

Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színű, a főtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhűtve is lehet kapni. Hozzáértő barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb…?) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhűtőbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelőknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.


Garnélarák kolbásszal

Hozzávalók 2 személyre:

kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a főtt rózsaszín)

2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípős szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)

bors

fél csokor petrezselyem finomra aprítva

pirospaprika (véletlenül elfelejtve)


Elkészítés:

  • A garnélát (ha fagyasztott, előtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettől fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
  • A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
  • Erős fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyőbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
  • Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
  • Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
  • Tűzről félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.

Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörű...?)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin