2009. április 25., szombat

Most vega vagy nemvega? + india répakrémleves


Kicsit eltűntem. Ennek több oka van. Egyik sem az, hogy nem eszem.

 

Szóval némaságom fő oka, hogy kapcsolatunk Billel válságba jutott egy pár hete, és bár virtuális memóriának továbbra is híján vagyok, a laptopomat már be lehet legalább kapcsolni. Ennek 3 hét nélkülözés után hatványozott értéke van.

 

A géppara mellett alkotói válságot is élek, vagy legalábbis valami olyasmit.

 

Aki olvas, tudja, hogy mostanában a hústéma nagyon foglalkoztat. Ez egy alapvetően vega blogon érdekes indítás, tudom jól, de hát nemtok micsinálni, ez van. :)

Elvileg ugye sok éve vega vagyok, minden hit és meggyőződéstől mentes, ösztönös száműzetésem azonban mostanában megszűnni látszik.

Húsvétkor jött a belső hang (semmi prózaiság, szimplán az, hogy ’Húst akarok!’), a következő percben meg már mohón kentem a kalácsra nagynéném világbajnok májpástétomát. Mondhatom, hogy az esemény nagyságához méltó, nagyon szép comeback volt.

 

Most meg már ott tartok, hogy másra sem tudok gondolni, mint hogy húst ide. Paprikás csirkéről fantáziálok, meg töltött kápira vágyom extra tejföllel. Szal most próbálom megérteni magam. Komolyan, teljesen meg vagyok zizzenve. 

 


Érdekes folyamat egyébként kibogozni, vajon mi hozta a fordulatot. Nem, nem vagyok terhes. Az magyarázatnak önmagában amúgy is túl egyszerű lenne. :) Asszem a belső egyensúllyal kapcsolatos a dolog. A belső egyensúlyom az elmúlt időszakban szépen csendben, diszkréten átlényegült, újrafogalmazódott. Valami olyasmi történhetett, hogy a súlypont valami miatt mostanra elgémberedett, így pozíciót váltott, áthelyeződött, és én ehhez  az újrarendeződéshez alkalmazkodom, tudat alatt és felett egyaránt.


Persze rögtön felvetődik a kérdés: lehet, hogy a húsnemevés egész végig csak valami megborult balanszot igyekezett rendbe hozni, amire most már nincsen szükség? És akkor mi váltotta ki, miért most történik mindez? Mondhatnám, hogy nem tudom, de azt hiszem, sejtem.

 

Csak még ízlelgetem a dolgot. Kíváncsian szemlélem magam, ill. hogy mik történnek. Aztán majd meglátom, hogy múló szeszélyről, vagy komolyabb, hosszútávon is maradandó változásról van szó. 

 

Na váltsunk témát. Elég stílszerűtlenül... :)

 

Kókusztejes, kesudiós répakrémleves

 

Igen, ez az előbbi sorok gondolatmenetével teljesen szembe menve még vega. Viszont nagy kedvenc, amit régóta készülök archiválni, úgyhogy most megragadom az alkalmat, és idepésztelem, hogy legyen valami értelme is ennek a beírásnak. (Kép is készült, nem is egyszer, de valahogy annyira ronda lett mind, hogy hagyjuk.)


A kókusz-kesu párosról nem lehet elég bőrt lehúzni. Olyannyira megbízhatóan killer, hogy gyakorlatilag bármit melléjük lehet társítani, egészen biztos, hogy jó lesz. 


Ezt jó tudni, mert önmagában az, hogy ’répakrémleves’ nem hangzik túl vonzóan. Mondjuk ha valaki már bizalmat szavazott a(z all time favourite) narancsos-répalevesnek vagy az ananászos répalevesnek, biztosan könnyebben elhiszi, hogy ez a változat is igazi örömforrás. Kanapéra odakucorog, puffra lábat fel, takaróba lábat beteker, és szépen lassan elkanalazgat. Még egy jó film, és nincs nagyon hova tovább fokozni. 


Ja, főzés közben nem érdemes kóstolgatni, első alkalommal olyan kesernyés volt nekem is, hogy azt hittem, kloziba megy az egész, de aztán egyszer csak összeértek a végek, lekerekedtek az ízek, és a fazékon úrrá lett a harmónia.

 

 

Hozzávalók

2 ek. olaj/vaj/ghí (véletlenül se olívaolaj!)

2 db közepes fej vöröshagyma, felaprítva

2 db zellerszár, felaprítva (opcionális)

3 fej fokhagyma, felaprítva

1/4 cup friss gyömbér, felaprítva

1 ek curry

1 tk fahéj

1 tk kurkuma

1 tk őrölt koriander

1/2 tk római kömény

1/2 cup kesudió (lehetőleg natúr)

70 dkg hámozott répa

6 cup alaplé (zöldség)

400 ml kókusztej

Só, chili, limelé ízlés szerint

 

Elkészítés

  • A hagymát a zellerrel, fokhagymával és a gyömbérrel 2 ek zsiradékon addig pirítom, míg a hagyma aranybarna nem lesz. (kb 10-15 perc, közepes láng)
  • Hozzáadom a fűszereket, további egy percig pirítom.
  • Hozzádom a felkarikázott répát, és alaposan elkeverem.
  • Felöntöm az alaplével, megvárom, míg felforrósodik, majd közepes/gyenge lángon, fedő alatt addig főzöm, míg a répa megpuhul. Fontos, hogy adjunk időt az ízek érlelésének, ezért a hosszabb főzési idő.
  • Ha az alaplé nem lett volna elég sós, sózom.
  • Mikor a répa kész, botmixerrel pépesítem a levest.
  • A kesudiót egy kevés (kb. 1 dl) kókusztejjel robotgépben pépesítem, majd a maradék kókusztejjel együtt a leveshez adom.
  • Megvárom, míg rottyan egyet, ha kell, sózom.
  • Az eredeti recept nem mondja, de én hiányoltam belőle egy kis savanyút, így kevés lime-lével szoktam a végén feldobni, ettől, és egy levés chilitől lesz az én ízlésem szerint igazán kerek. 


15 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! Én abban hiszek, hogy mivel az ember fogazata mindenevőségre utal, így természetes az, hogy a szervezetének szüksége lehet húsra. (Mondom ezt úgy, hogy én meg pont az ellenkező folyamaton megyek keresztül mostanában, egyre kevesebb húst kívánok.) Szóval ha nincsenek ideológiai aggályaid, akkor szerintem nem feltétlenül szükséges valami "szellemi" okot keresni. Elképzelhető, hogy a szervezeted készletei mostanra merültek ki? (nem tudom, találgatok, magam miatt is, hogy nálam meg miért most következett be a telítődés...)DJ

nana írta...

annyira éreztem, h ezért hallgatsz.. valahogy tudtam. mivel totál hasonló okok miatt vagyok én is vega, mint te, és a hozzáállásunk is ugyanaz, értelek. én is úgy vagyok vele, h ha kívánnám a húst, ennék. kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő számodra ebben a kérdésben (meg másban is).
egyet viszont megígérhetek: ugyanilyen töretlen lelkesedéssel és kíváncsisággal foglak olvasni, mint eddig!

Mindennapi Manna írta...

:) én egyáltalán nem kívánok semmit. Ha bármit eszem, megállapítom, hogy semmi íze, kár volt belém. Pedig főzök, próbálom kitalálni, mégis, mit ennék, és látom másokon, hogy most is finomak az ételek. És amúgy nincs semmi bajom, sőt. Alakulunk...

Vera írta...

Szellemi tanítások szerint a húsevés elhagyását követnie lell egy belső, szellemi tevékenységnek. Hagyományosan azt szokták mondani, azok térnek vissza a húshoz, akik erre a szellemi útra nem léptek rá. Csak egy tipp, hátha segítek.

helen írta...

Lehet, hogy cserélnünk kellene - engem egyre jobban vonz a vega élet, amit párom előtt éltem. Most se eszek sokat, és az se esik mindig jól... Ha én az leszek, te pedig nem - az egyensúly fentmarad :D

Gourmandula írta...

nana: :)
manna: értelek...
vera: 6 éve a szellemi úton járok, fejlődtem is, szerintem nagyot, nem hiszem, hogy itt és most a helyes ösvényről való lelépésről lenne szó.. gondoltam rá magam is, de tényleg nem hiszem! mindegy, majd úgyis elválik...:)

Benenn írta...

Biztos, hogy nem vagy terhes? :)

Ízbolygó írta...

:-)
Oppálá! Micsoda hír!:-))) Én azért örülök neki!

gmx írta...

Mint tíz év után "bukott vega"nem akarok okoskodni, csak elmesélem, hogy én is átmentem hasonlón.
Velem a tíz év során is előfordult két-három alkalommal, hogy megkívántam a húst, és olyankor ettem is - hogy konkrét legyek, és semmit ne hallgassak, el tatárbifszteket ettem olyankor...
Így aztán nem tűnt fel egyből, hogy éppen visszaállóban vagyok a húsevésre, mikor Karlovy Varyban a párolt káposzta és a knédli mellé egy majdnem vegával bevágtunk egy fél kacsát.
Az kezdett gyanús lenni,mikor úgy két hónap után megint kacsát rendeltem egy étteremben. Gondoltam, talán már nem vagyok vega...
Ez több, mint négy éve történt, azóta rendszeresen eszem húst, ha nem is túl gyakran, és biztos vagyok abban, hogy lesz még vega korszakom. Hiszek abban, hogy hallgatnia kell az embernek a szervezete igényeire - persze nem akkor, mikor már totál kibillent minden egyensúlyból, és belepörgött a rengeteg hús, rengeteg édesség spirálba... és persze ezek az igények nem csak nyomelemek miligrammjaiból állnak.

Gourmandula írta...

gmx: igen, én is ezt vallom, figyelni és hallgatni kell a szervezet jelzéseire. Tegnap ettem is egy hatttalmas adag kolbászos rakottkrumplit. És a kolbászkarikákat is betoltam! :) Igen jól esett. :)

Vera írta...

Én pont nem a helyes ösvényről való lelépésről írtam, hanem az arra való rálépés hiányáról :) De ezek szerint nem arról van szó. :))

peti írta...

Éljen az inspiráló, jó minőségű, finom hús!
(Hm, nem emlékszem mikor ettem utoljára ilyet)

chilii írta...

:) egész nap a két vega szakácskönyvemet bújtam, erre mit olvasok nálad? :o)

Gourmandula írta...

oh, update: a hét kolbászos rakottkrumplival indult, majd egész héten csirkét toltam csirkével. Birka továbbra sem ízlik, annak is nekifutottam.

Mi van velem?!?! :))
Új világ kapuját csapták az ujjamra, és élvezem. :)

Én lennék az első húsevő vega, vagy csak Phibbie vagyok, aki átmenetileg megkattant? (Mondjuk ő éppen terhes volt)

Kriszta írta...

Húú miről maradtam le, csak most olvasom :) Nagyon jókat vigyorogtam, szeretem ahogy írsz :D
Én is csak azt mondom, mindenkinek jelez a teste, hogy mire van szüksége. De mivel test és lélek szoros összefüggésben vannak, nem hinném, hogy ez pusztán csak a fizikai szükségleteken múlna...
Különben én is biztos vagyok benne, hogy nem leszek életem végéig (egyfolytában) vega, habár jelenleg szabályszerűen undorodom a hús gondolatától. De bármikor jöhet valami...

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin