2009. január 14., szerda

Citromos csirke (ami igazából lime-os)


Hússal indítom az évet, persze csak képletesen. Egyrészt, mert továbbra sem eszem húst, másrészt, mert a címszereplő novemberi anyag, magnanamagnana stílusban archiválva. Egyébként most eljátszottam a húsevés gondolatával, és megint arra jutottam, hogy ha legközelebb (még valaha?) megkívánom a húst, azt alkalomhoz méltón teszem, azaz ráckevei piac mesterének frissen sült házi kolbászáig meg sem állnék, annál egyszerűen nem adhatom alább. Olyan mélysötétsötétbordó-ropogósra sült aljút kérnék, egy szép kanyarral, friss szelet kenyérrel. Persze külön papírtálcákon dupla (tripla?) mustár, és eszeveszett nagy adag koviubi-almapaprika-csalamádé (ha lehet, extracsípős) selection. Háromkezes felállás lesz.

 

Tényleg: csak a sült alját vajon miért nem árulják a kolbszoknak/hurkáknak? Mondjuk most pont az antikereslet oldalról járatom a szám, na de én tuti, hogy ha ennék húst és ha lehetne, csak azt venném, és ezért akkor már bélszínárat is fizetnék.

 

Lelkesedésem ne vezessen félre senkit, jelen életszakaszomban húsimádatom verbális szinten megrekedni tűnik, így marad az ösztönös belső erők által diktált vegaság, és néhanapján, húsos ételek prezentálása, csakiséskizárólag számomra kedves emberek számára.

 

Csakiséskizárólag kedves emberek körét ezúttal a bratyók és oldalbordáik jelentették, és bár ők meghatóan jól tolerálják a vega ételsorokat, most mégiscsak mindnégyünk szülinapi vacsija volt (ez egy másik sztori, hogy hogyan van nekünk mind egyszerre a szülinapunk, és hogy ez mekkora szívás Dnek, akinek nem is akkor van, csak praktikumból hozzánkcsaptuk), szal erre tekintettel nekiszaladtam egy húsos főételnek. És hogy mi köze ennek a kolbászhoz? Az égvilágon semmi, hiszen, mint azt a cím is mutatja, lime-os csirke készült, csak összevissza, teljes koordinálatlanságban zizegnek a gondolataim.

 

Egyébként, fyi, eredetileg terveimben egy ancho chili pácos csirke szerepelt, de akkor még nem tudtam, hogy a kukacok szeretik a chilit (?!), és ezért át is képesek bújni valahogy a légmentes műanyag zárócsíkon (?!?!); a teljes mexikóból csempészett munícióm odaveszett! (Persze az is meglehet, hogy nem hungaricum, hanem mexikói szürkeimport volt a molylepke is, háh akkor ’that makes it’ a majalepke, muhaha, úristen mélyebbre már nem csúszhatok). Szal Ancho chili kuka, és mivel én egyszer megyek nagybevásárolni, másodszorra 6ökörrel sem rángathatnak vissza az őrületbe, lustaságom okán otthon rendelkezésre álló anyagok figyelembevételével, ultragyorsan kerestem és találtam ezt a jó kis lime-is csirkés receptet.

 

Nem egy diétás kaja, eszem ágában nem volt leszedni a bőrt, így sültek a csirkefalatok saját finom zsírjukban kívül aranyos-ropogósra, belül pedig –szemre és állítólag- illatos-omlós-lágyra, ami, emlékeim szerint, a lehető legjobb dolog, ami csirkehússal történhet.

 


Citromos (lime-os) csirke

(recept  innen)

 

Hozzávalók

(6 személyre)

Kb 1,5-1,8 kg csirkecomb csontjával, bőrével (esetemben csak felső volt) (ha nagyon zsíros, picit lesoványítva)

2 ek citrom (lime) reszelt héja (elhagytam)

1/3 cup lime lé (v citrom)

2 gerezd zúzott fokhagyma

2 ek finomra vágott friss kakukkfű (eredeti recept szerint lehet 2 tk. szárított is, no de az nagyon nem ugyanaz)

1 ek aprított friss rozmaringlevél (vagy 1 tk szárított)

1 tk só

1 tk fekete bors (frissen őrölt)

2-3 ek olvaszott vaj

Citrom/lime gerezdek síszítéshez (na ez az, amivel nem bajlódtam)

 

Elkészítés

 

  • A lime levét, reszelt héját, fokhagyma pépet, kakukkfüvet, rozmaringot, sót és borsot egy kisebb tálban jól összekeverem.
  • A csirkecombokon egy éles kés hegyével kb 1-1,5 centis vágásokat ejtek, mindegyiken kb. kettőt. Ettől a pác jobban hat majd.
  • A pácot és a csirkét egy műanyag zacskóba (vagy egy dobozba) ültetem, és alaposan összerázom (keverem), majd hűtőben úgy 2 órán át érlelem. (több nem baj, kevesebb nem elég).
  • Sütőt 220 fokra melegítem.
  • A csirkecombokat egy tepsiben szépen elrendezem, egymás mellé, bőrrel felfelé. A megmaradt pácot nem öntöm ki!
  • Olvasztott vajba mártott ecsettel megsimogatom a húsok tetejét.
  • Kb. 50-55 percig sütöm. (amíg a bőr szép, ropogós aranybarnára nem sül).
  • Kb 25 perc után a megőrzött páccal meglocsolom a csirkéket.
  • Bár én nem sütöttem melleket, de a szerző szerint lehetséges, hogy azok hamarabb elkészülnek, így csekkoljuk, és vegyük ki a többi előtt, ha úgy gondoljk, hogy ez szükséges.
  • Azt is tanácsolja, hogy tálalás előtt 10 percig lefedve hagyjuk állni (én ezt is kihagytam)
  • A csirkéket tálra, a tepsiben összegyűlt gazdag húslét kistálkába szedem, és tálom.

 

Mivel is tálaltam? Ja, a csodálatos, Firenzében ellesett, lassú tűzön maraton dehidratált, olasz almás-parmezános zöldségrakottassal (de akinek nincsen 5 felesleges órája a pepecselésre, annak rizst ajánlanék a hús mellé).


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin