2008. január 27., vasárnap

Indulamandula p2

Hola!

Eloszor is jottem hipergyorsan adossagot torleszteni, mar ami a mexikoi finomsagokat illeti. (Illetve amik az elso napokban meg finomnak szamitottak, mostmar igazabol kezdek sirni a kukoricaliszt illatatol is, es uuugy de uuugy a keblemre olelnek egy jooooo spenotos tesztat, de mindenkinek mashogy faj az elet.)

Tehat, a kezdeti mamortol mar kitisztult fejjel az alabbiakat tartom olyan elmenyeknek, amik miatt a jovoben a konyhambol Mexikoba varhatoan rendszeresen indul charter.

1. Margarita
Regen, es jol bejaratott ut, nem az uj utazasi kinalat resze, de abszolut killer, es hol, ha nem oshazaja ertekelojeben kapja a kiralynoi cimet. Mindig, mindenhol, nagyon finom, de ofelsegehez melto kepet nem sikerult meg kattintani.

2. Margaritakorcsolya
Az udvari labbeli itt chilis porkolt mogyoro, lime-mal megspriccelve. Egyszeruen nagyszeru.




3. Oaxacai hazisajttal toltott tokvirag by Maria Bonita


A legjobb, szamomra uj mexikoi etel a Maria Bonita nevu, tobb generacio ota futtatott csaladi etterem konyhajabol szarmazik. Pont azt tudja, amit a neve mond, plusz ki van rantva. A taj hazisajta nagyon hasonlit az indiai panirra. Otthon utanajarok, hogy nem ugyanaz e. Allitolag Mammasita Grannasita is igy keszitette, 1912-ben, egy almos, hideg oaxacai napon.

4. Kaktuszleves

Igazabol a kaktusz viraga feldarabolva, es magyar tojaslevesben talalva. Tenyleg. Es milyen a kaktusz fozve? Echte fott zellerszar (bocs, nem szar az, csak nincs ekezet ugyebar). Ellenben a felvezetoben beigertekkel, ezt a jaratot asszem megsem engedhetem elinditani. Turistalehuzasnak tunne.

Holnap is jelentkezem, immaron Guatemalaval ismertetem a nagyerdemut, kevesbe gasztronomiai, mint inkabb tarsadalami ill. szocialis vonatkozasu, szigoruan szubjektiv szemuvegemen at terkepet rajzolva. Ennek ket oka van. Mindenkire rabizom a talalgatasokat, aki beletalal, kap egy turorudit. :)

2008. január 20., vasárnap

Indulamandula p1

Gourmandula elindult. A blog ideiglenesen temat bovit, kommunikacios csatornakent ugyanis messze ez a legegyszerubb modja eletjelek kuldesenek.

Indulamandula P1

Elindultam.
A Madridban eltoltott fel nap onmagaban megerne egy kulon beirast, annyi brutal finomat talaltunk, nem is beszelve a csodas riojai vorosborokrol (GOOD LORD). Ezt majd egyszer, maskor, roviden annyit, hogy regen nem szalltam ilyen batran repulore.

Mexikovarosba pentek hajnalban erkeztunk, es a franciak altal epitett, viszont a parizsi metrot csak kiterjedtsegeben idezo, de german tisztasagu pedans metroval azonnal a buszpalyaudvart vettuk celba.
Irany: Oaxaca

A buszpalyaudvaron a german kollegak meg mindig hazai terepkent kozlekednek, minden szervezett, sehol egy eldobott szemet.

7 oraval kesobb megerkeztunk Oaxaca varosba, Mexico egyik legfontosabb ipari varosaba. Persze nem gazdasagi jelentosege, hanem a vilagorokseg reszeve nyilvanitott belvarosa, fanatsztikus konyhaja, es bohem milioje okan kerult nalunk is a terkepre.

Fotok vannak, de a kabelt sikeresen a szallason hagytam, igy mig az eteles, ill. egzeb elmanybeszamoloba belevagnek, gyorsan par benyomas...

Erdekes: nemcsak a metrohalozat idez francia hangulatot. Ennyi gyogszertart en meg Franciaorszagon kivul sehol nem lattam.

Finom: chilis porkolt sosmogyoro, limecikkellyel talalva - isteni

Meg finomabb: gigant Margarita

Bonusz: gigant Margarita 500 Ft

Meredek: a gyogszertar egyfajta ejjelnappali funkciot is ellat, es cigarettat is arulnak.

Keeeeesz: cigit szemrebbenes nelkul ad a patikus, ellenben mikor tequilat kertunk (van ez igy), akkor hatalmas szemeket meresztett rank. ...megiscsak egy patikaban vagyunk. Cultutal differences strike back.

Mennem kell. Irany a pacific.

Ami jon: kepek, es kaktuszleves, hazisajttal toltott tokvirag, tortilla leves, meg amibe meg belebotlok.

Pusz,
D

2008. január 15., kedd

Culinaris engem olvas? Juhé! :)


Mostanában kezdett feltűnni, hogy a családon és lelkes barátokon kívül egyre számottevőbb számú ember téved erre, és unalmas perceiben soraimon legelteti szemét. Nem mondom, hogy teljesen értem, de felettébb megtisztelő, sőt, gyengébb napokon, amikor az a hülye Pedigrée reklám is elég, hogy elcsukoljon hangom, ez is könnyeket csal majd a szemembe.

Az viszont, hogy "Kész szószból mégeccer nem főzünk, ugye?" spontán, duzzogásomat személyesen Culinaris olvasta el, és, mint azt az alábbiakban láthatjátok, angolszász fogyasztói társadalom igen fejlett ügyfélkezelési technikájának mintájára, igen kultúráltan reagált énrám, Gourmandula nyafogására... most mit mondjak?! Teljesen váratlanul ért, és meg is vagyok illetődve!
Kimásolom ide a választ, amit sosem gondoltam volna, hogy valaha is érkezne (nem is gondoltam, hogy valaha eljutott), hátha valamely fanatik olvasót érdekli.
Én válaszom meg az ő válaszuk alatt lesz.
***
Kedves Gourmandula!

Teljesen igaza van abban, hogy a fahéjas-paradicsomszósz egy üveges termék volt, és már csak az Ön, illetve az olvasók lelkiismeretén múlik, hogy elhiszik-e, hogy tervben volt a szósz elkészítése, amire sajnos az idő rövidsége miatt nem került sor.

Őszintén szólva, soha nem történt máskor sem hasonló a főzések során és bizton állíthatjuk, a későbbiekben sem fog. Így természetesen az áprilisi marokkói főzőbemutatókon is igyekszünk majd e téren máshogy alakítani az este menetét.

Egyébiránt, mint azt a weboldalunkon is olvashatja: "a főzőcskéink alkalmával az étkek nemzetközi világába kalauzoljuk vendégeinket, akik egészen ízközelből ismerkedhetnek meg a különféle kultúrák alapanyagaival és étkezési szokásaival. Résztvevőink olyan, - sokszor ismeretlen - összetevőkkel találkozhatnak, amelyeket eddig esetleg csak szakácskönyvekben láthattak, viszont használatuk, elkészítésük nem volt teljesen nyilvánvaló számukra."
A Culinaris Ízakadémiának nem missziója az emberek megtérítése, létrejöttének oka nem volt más, mint bemutatni a boltjainkban található alapanyagokat, termékeket, melyek mellett vásárlóink elmennek az üzletben, mert vagy nem tudják, mire és hogyan használható, vagy ha tudják is, nem merik megkóstolni."

Az Ízakadémiát minden alkalommal a témában jártas - külföldi vagy magyar - séfek vezetik, s az általuk megálmodott ínyencségek zamatát ízlelve kísérhetik figyelemmel az aktuális idényzöldségek, és a főzési alapanyagok egész tárházából készülő étkek elkészítését."
A recepteket, mint a leírtakban is látható, a meghívott szakácsok állítják össze; a boltban nagyrészt ők is válogatják össze az alapanyagokat, amiket használni szeretnének. Mivel a termékek az üzleteinkből származnak, természetes, hogy ezeket látni a szakácsok kezében."

A főzőbemutatókra igyekszünk mindig előre készülni, azért hogy például a különböző zöldségek, gyümölcsök tisztításával ne a főzésre szánt értékes időből raboljunk. Természetesen az izgalmasabb technikák, fortélyok mindig bemutatásra kerülnek, ezzel is emelve az este hangulatát, és gazdagítva résztvevőink tudását ".
Sosem állítottuk azt sem, hogy főzőiskoláinkban minden egyes vendégünk főzhet, ha ez csalódást okozott Önnek, őszintén sajnáljuk, de ettől még reméljük, jól érezte magát a többi főzőbemutatóinkon.

Az Ön által említett szósz egyébként, a marokkói úriember saját terméke volt, ezáltal kezeskedett is róla, hogy a minősége egyáltalában nem lesz rosszabb, mint az eredetileg tervbe vett frissen készült szószé. Nem mellékes az sem, hogy mi - a Culinaris munkatársai - is használunk előre elkészített szószokat, mert legtöbbjük olyan "titkos összetevőket" is tartalmaz, melyek ismeretének hiányában nem mindig reprodukálhatóak, illetve természetesen önmagukban is remekül megállják a helyüket. Egyébként nyilván mások is élnek ezzel a lehetőséggel.

Végezetül pedig - fáradozását és biztatását megköszönve -, ha már a paradicsom a kedvence, örömmel ajánlunk fel egy kis válogatást különböző paradicsom-vetőmagjainkból, hogy otthon, a saját kertjében vagy erkélyén termeszthessen belőlük. Ajándékát a Perc utcai boltunkban veheti át, de kérésére szívesen postázzuk is!
Üdvözlettel:Culinaris

***
Kedves Culinaris!
Választ és magyarázatot őszintén nagyon szépen köszönöm.
Teljességgel szükségtelen ez a túláradó magyarázkodás, idézetes alátámasztás, miegyéb, hiszen nem állítottam én semmi mást, mint hogy nekem nem tetszik, ha kész szószt öntenek főzőesten a fazékba. Rég túlléptem a dolgon, nyugodt lélek vagyok, és ez amúgy sem egy 'kinek van/nincs igaza' kérdés a szememben, csupán véleménynyilvánítás.

Ha felületesen is, de ismerem a Culinaris név mögött álló lelkes magányszemélyeket, és személyes tapasztalataim alapján fel sem merül bennem, hogy megkérdőjelezzem, hogy eredeti szándék szerint nem az üveges szószt szerették volna használni. Amit letettek az asztalra, (szószerint és képletesen is) hiánypótló volt kis hazánkban, és globál énem szinte sírt a boldogságtól, mikor először a Perc utcába lépett (mondjuk utána is a számla miatt, de az már az én felelősségem), sok-sok szívből jövő köszönet az eddigi teljesítményért.

Csalódottságomat pedig - ha jobban belegondolok - nem az én finnyásságom, hanem az eddigi tapasztalatok, többek között az addigi főzőesteken tapasztalt, a Culinaris saját maga által teremtett magas színvonaltól való alkalmi elmaradás okozta.

Ha Culinaris szétnéz nálam, láthatja, hogy nem egyszer inspirálódtam általuk, számos szép szóval is illettem és illetem folyamatosan őket (egyrészt a főzőestek, másrészt a bolt kapcsán - sokszor maradtunk volna éhesen vagy rendeltünk volna pizzát, ha a választék nem olyan, ill. a bolti személyzet nem olyan segítőkész vagy nem olyan tájékozott, mint amilyen), tehát nem kéne nagyon mellre szívni, hogy egy dolog a százból nem tetszett, és azt képernyőre is vetettem.

Remélem, hogy ezzel eláshatjuk a ki sem hantolt csatabárdot.

A paradicsom-mag felajánlás nagylelkű, és kellemes meglepetés, aminek nagyon nagyon örülök, édes szomszédja lesz a teraszon nevelt fűszer-arzenálomnak. Amint hazaérek az egy hónapos közép-amerikai felfedező körutamról (indulás countdown: 1,5 nap!!!), köszönettel és a legnagyobb örömmel veszem át személyesen, merthogy az új ötletektől tobzódva, kiéhezve a konyhai sertepertélésre, úgyis ott fogok téblábolni a polcok előtt, mint majdnem minden héten, majdnem mindig úgy, mint egy 5 éves kisgyerek az édességboltban, izgatottan, döntésképtelenül, csillogó szemmel.

Békepipámba mélyet szippantok, és azt most Culinaris felé nyújtom. Baráti üdvözlettel,

Gourmandula

2008. január 13., vasárnap

Sütőtökös-szarvasgombás risotto


Sütőtökös rizottóról régóta álmodtam, meg is volt már hozzá a kiszemelt recept, de ezt - önnönmagában - a tegnapi alkalomhoz kicsit erőtlennek éreztem. Mivel dobjam fel? – tűnődtem emígyen, a bolt félkész termékekkel rogyásig megrakott polcait az isteni szikra reményében fürkészve.

Igen, nem elírás: ötlet híján általában a félkész ételek részlegéhez szoktam kanyarodni, és itt a legtöbbször inspirációra is lelek. Ugyanis lehet, hogy az üvegek tartalma műanyag-kaja, de a címkéken igenis figyelemre érdemes ötletekre lelhetünk. Én olyan íz-kombinációkat ill. recepteket szoktam keresni, amelyek - ötletként - nagyon is hazavihetőek. Ha tanácstalanság lesz úrrá rajtam a vacsorát illetően, vagy nem volt időm receptet keresni, akkor leparkolok a nemzetközi részlegen, megnézem pár szimpatikus indiai szósz üvegének hátoldalán felsorolt összetevőket vagy az olasz tészta dobozára nyomtatott receptet. Megnézem, mi kell hozzá, azt megveszem, és otthon megpróbálom elkészíteni a házi változatot. Lehet, hogy kockázatosan hangzik, de nekem eddig még mindig bevált, és közben még jól is mulattam, hiszen sokkalta szórakoztatóbb kútfőből dolgozni, mint bármilyen receptet követni.

No, szóval tegnap pont így akadt meg a szemem a félkész szarvasgombás rizottó zacskóján.

A szarvasgomba engem eddig valahogy mindig elkerült. Ez tarthatatlan állapot, tudtam én, csak éppen méltó alkalomra vártam; elvégre szarvasgombát –először legalábbis - az ember nem kedd este, munkából hazaesve, a pultnál állva fal be. Az alkalom pedig ezúttal adva volt: kedves barátném Londonba költözése sokkal inkább ünnepi, mint gyászos esemény, a búcsúvacsorához pedig pont ilyen különlegesség dukált.

Az édes-krémes sárgatökről sem akartam lemondani, de lövésem sem volt, hogy megy e a kettő egymáshoz, hát tovább nézelődtem. Ha találok a polcokon tököt és szarvasgombát kombináló bármilyen terméket, akkor tuti befutó lesz ez is –gondoltam. Nem kellett sokáig keresgélni, megnyugodtam, valami üvegcsében überdrága tökös-trüffeles krémre bukkantam, azaz működnie kell az én verziómnak is. Hibátlan. Minden alapanyag ott lapult már a kosaramban, irány a pénztár és haza főzni.


Sütőtökös-szarvasgombás risotto
6 személyre

3-4 cup 2 centis kockákra vágott tök
3/4 cup semleges ízű olaj, lehetőleg napraforgó olaj
½ közepes hagyma, finomra aprítva

3 cup Carnaroli vagy Vialone Nano rizs
8 cup forró zöldség alaplé
1 cup frissen reszelt Parmigiano-Reggiano sajt + valamennyi a tálaláshoz
1 ek vaj
Balzsamecet a tálaláshoz
1 tk fehér szarvasgomba-krém (delikáteszekben lehet kapni)
1 cup snidling, finomra vágva

Egy méretesebb serpenyőben/fazékban megmelegítjük az olajat. (Itt gyorsan megjegyezném, hogy elsőre brutál soknak tűnt a ¾ cup mennyiség, de nem másítottam meg, elfogadtam, hogy ez nem a kímélő vacsora. Hihetetlenül telt ízt adott a töknek, asszem tényleg kellett bele.)
A hagymát megpuhítjuk a forró olajban, majd jöhet a tök. Öntsük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózzuk, és fedő alatt főzzük puhára (kb. 15 perc).

Ha megpuhult a tök, adjuk hozzá a rizst is, ill. 1 merőkanálnyit a zöldség alapléből. Folyamatos kevergetés mellett várjuk meg, míg a rizs teljesen magába szívta a levet, és adjunk hozzá még egy kanállal. Ezt addig csináljuk, ameddig minden levet fel nem használtunk ill. a rizs megpuhult.

A rizottó lényege az arany középút: sűrű szószos legyen az állaga, tehát ügyeljünk rá, hogy se alul, azaz túl vizesre, se túl, azaz szárazra ne főzzük.

Ha már majdnem készen van, szórjuk bele a reszelt sajtot, és alaposan keverjük el benne.

Ha teljesen puha a rizs, adjuk hozzá az egy teáskanálnyi trüffel-krémet (nagyon intenzív, vigyázzunk vele) és a vajat, illetve ha kell, sózzuk, borsozni is lehet, és keverjük el benne a snidling 2/3-át.

Ezennel elkészült a rizottónk. A tányérra szedtem, őröltem rá egy pici borsot, megcsepegtettem balzsamecettel, szórtam a tetejére sajtot, és snidlinget, így szervíroztam.

Azonnal tálaljuk, mert nem győzöm hangsúlyozni, ez az étel frissen, szószosan az igazi. Ha állni hagyjuk, a rizs szivacsként szív magába mindent, és egy tömör, cseppet sem gusztusos masszává áll össze az étel. Repetázóknak és későn jövőknek további alaplével hígítva melegítettem újra, úgy egészen megközelítette a legjobb formáját.

A Panonhalmi Apátsági pincészet Tricollis cuvéeje és az illatos Takler chardonnay is jól vizsgázott mellette, de nem állíthatnám, hogy rendkívül szofisztikált lett volna a kiválasztás. Majd legközelebb annak is utánajárok, mit kellene szakszerűen eme rizottó mellé kortyolgatni.

2008. január 10., csütörtök

Illatos – pikáns pácolt tofu csupazöldekkel



Megint nyaralni volt kedvem, megint ázsiai partokon landoltam.

Ez a pác, köszönhetően a szója-szezámolaj-gyömbér-lime-fokhagyma nem kicsit karakteres kvintettjének, tökéletes formálója az amúgy jellegtelen ízű szójababsajtnak.

Az eredeti receptet Martha-nál találtam, és megvallom őszintén, hogy először a képe miatt tetszett meg. Mivel ez itt nem egy irodalmi szakkör, se nem autószalon, itt nem ciki az ilyet bevallani.

Mindezek mellett újfent kiállok a belső értékek fontossága mellett: csupán az esztétikum alapján max alkalmi szerető státuszig juthatott volna, de hiába az antirandi 6 (!!!) gerezd fokhagyma, kellemes vacsora lett a vége, és meggyőző tulajdonságai okán immáron a nagyvilág előtt is felvállalom, maradhat (a konyhámban). De lehet, hogy én költözöm Ázsiába.


Illatos – pikáns pácolt tofu csupazöldekkel

1 doboz tofu
3 ek szójaszósz
2 ek szezámolaj
0,5 tk chilipaszta vagy tört chili
3 ek lime juice
1 ek frissen reszelt gyömbér
1 csomag spenót (ha lett volna baby bok choy, akkor az)
fél csomag zöldbab
3-4 ek szezámmag, enyhén megpirítva
6 gerezd fokhagyma

No. A szójaszószt, olajat, chilit, lime juice-t (ez nem lehet!!!!! Fél percig nem nézek oda, és vezet a Mallorca, bakkkker….na az a szerencséjük, hogy mire kikáromkodtam magam és le is írtam ebbéli fájdalmaimat, bombagóllal egyenlítenek, jeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! na jó, ez itt a nem a tipikus fociközönség, ok, vissza a recepthez, pedig higgyétek el, nemcsak a fiúknak cuki a feneke a sortban, a játék is nagyon izgalmas), gyömbért, és az összetört fokhagymát összekeverem egy tálban, majd a felszeletelt tofut óvatosan beleforgatom. Kb. fél órát hagyjuk magára. Például tölthetünk egy jó pohár bort és nézhetjük addig is a meccset.

Ha letelt az idő, felhevített wokban oder serpenyőben kisütjük az illatos tofutszeleteket (kb 2-2 perc oldalanként).

Ha megvolnánk, a maradék pácot és a zöldségeket is a wokba zuttyantjuk, és puhára főzzük. Ha mirelitben utazunk (így télnek idején), és okosan előre felengedtük egy picit a zöldeket, ez kb. 5-7 perc. Nekem nem maradt elég az illatos pácból ezért a zöldségeket még gazdagon meglocsoltam szójával, kapott szemre még egy kis gyömbért, és egy kis szezámolajat is.

Ha kész a köret, keverjük bele a pirított szezámmag harmadát/felét, ízlés szerint, ill. szórjunk belőle a tofura is. Tálaláskor a maradék szezámmal szórjuk meg a tetejét, ettől frissebbnek hat az amúgy is friss étel. Szerintem.

2008. január 4., péntek

Kitchen King leves (á la Gourmandula)

Nem én, a fűszer neve. Még Párizsban vettem, az indiai negyedben, egy kis fűszerboltban, de mintha láttam volna a márkát (MDH) a Littleindiában is.

Gondolom azért a jelző, mert multifunkciós fűszerkeverék, mely az összes fontos fűszert felvonultatja. Aki most barátkozik az indiai ízekkel, és nem akar minden fűszert külön megvenni, annak ez a tökéletes kezdő-kit. Van benne: koriander, római kömény, chili, kurkuma, fekete bors, só, kardámom, kardámom mag, gyömbér, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, fokhagyma, hagyma, mustármag, zöld kardámom, köménymag, ánizs mag, kasszia (que?), bab (??), görögszéna (?!), asafoetida (??!).

Ma szerencsejáték volt a tűzhelynél, főszerepben a paradicsommal és a Kitchen King-gel. Az ilyen kísérletek mindig háromesélyesek: felejthető, ehető, vagy posztolható. Az igazat megvallva egyáltalán nem ide szántam, csak a szokásos kísérletező kedv hajtott, és engem is meglepett, hogy a végeredmény nagyon is posztképes.

A leves természetesen nem csak KG-gel készülhet, én simán nekiszaladnék pl. egyszerű curry, római kömény, kurkuma, koriander (esetleg fahéj) kombinációval is. Lehet próbálkozni.


Kitchen King paradicsomos zöldségkrémleves á la Gourmandula

Hozzávalók:

5 dl natúr paradicsomszósz
1 db póréhagyma
1 db cukkíni
3 ek Kitchen King (warning: csípős a chili miatt)
3 marék zöldborsó
1 tk tamarind krém
1 pohár joghurt
2 ek. barnacukor (ill. ízlés szerint)

-ha lenne panírom vagy tofum, az is ment volna bele-


Szal:

A felkarikázott póréhagymát olajon (közepes láng) megfuttatom, kb. 2 perc után hozzáadom a lereszelt cukkinit, és további 2 percig puhítom.

A Kitchen King fűszert elkeverem a zöldségekkel, kb. 1 percig kavargatom, majd felöntöm a paradicsomszósszal és kb 3-4 dl vízzel. Hagyom, hogy felforrjon, majd botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lett, illetve nem szószt, hanem inkább levest szeretnénk, most fel lehet önteni még egy pici vízzel.

Ezt követően mehet bele a borsó. Sózom, továbra is közepes lángon fedő alatt 15 percig, ill. a borsószemek megpuhulásáig főzöm. Ha lett volna tofum, azt nagyjából a borsók után 5 perccel szórtam volna a levesbe.

Belekeverem a cukrot és a tamarindot, ettől kellemesen édes-savanykás ízpárossal egészül ki a sós-csípős vonulat.

Lehúzom a tűzről, és egy pohár joghurttal elkeverem. Ettől még jobban féltem, mint a tamarindtól, de érdekes módon jót tett neki (azért csak csínján, inkább apránként adagoljuk, és ott álljunk meg, ahol nekünk a legjobban ízlik).

Én elvakult indiai és paradicsom fanatik vagyok, ezért magában ettem, illetve ez önmagában nem elég indok: már csak két hét a beach projectig, ezért tegnaptól szigorú liszt és cukorelvonás lépett hatályba, na. Másoknak adnék hozzá naan-t vagy chapatit, vagy rizst. És nem győzöm hangsúlyozni, a tofu/panír nagyon jó lett volna még bele.

Üdv,

Kitchen Queen Wannabe

2008. január 2., szerda

Show me da money pt2 - Újévi dahl vöröslencsével

No kérem. Most, hogy körbeszomszédoltuk az újévet köszöntő nemzetközi konyhákat, én felvettem a szemügémet, jobban körülnéztem a kamrapolcon. Csodával határos módon rábukkantam egy zacskó vörös lencsére (ez tényleg így történt). Valami azt súgja, pont ugyanannyi pénzt hoz a házhoz, mint barna rokona. Jah, és ha már vörös, és ha már én, legyen indiai egy picikét. (Kis segítséget innen onnan összeollóztam, de leginkább saját fejlesztés.)
...de előtte még egy rövid kitérő...

A publikus újévi fogadalmak, ugyebár, mert hogy kár lenne, tovább megyek, óriási hiba lenne kihagyni a nyilvánosan tett fogadalomtételben rejlő kozmikus erőltető erőt.

NUMBER ONE
Amit elsőre fel tudnék hozni, a fogadalmak meglehetősen érintőleges gasztro vonzáskörzetében, az a fokhagyma formájú hátsó fertály szakszerű fejlesztése, rövidtávon is szemmel látható, mérhető eredménnyel.
Ja, meg:
2. nem kidobni annyi mindent, azt továbbra is annyira utálom
3. házikenyér készítése
4. homemade tortellini gyártás
5. többet használni a sütőt, ha már egyszer beruháztam egy szuper egységre

És akkor gastrohappy leszek.

Hasonlóan építő, de leginkább teljesíthető és teljesített fogadalmakat kívánok minden kedves blogtársamnak, olvasómnak (muhaha), szeretteimnek.

Písz y'all. :)

Jószerencsét hozó újévi dahl vöröslencséből, nemcsak újévre

Hozzávalók:

1 zacskó vöröslencse (a bioboltos csomag, asszem 125g)

Fűszerkeverékhez:
3-4 ek olaj
kb 1 ujjnyi gyömbér frissen lereszelve
2 gerezd fokagyma
1 fej vöröshagyma
fél tk kurkuma
2 tk őrölt koriander
1 szem apróra felkockázott krumpli

Egyéb szükséges hozzávaló:
kb fél-1 deci natúr paradicsomszósz
1 kimagozott, apróra vágott chili, vagy szárítottból egy csipet
1 tk tamarind szósz (üstös szilvalekvárral is szokták pótolni, az sem tragedy, ha nincsen)
friss koranderzöld (2 csipetnyi)
1-2 ek. nádcukor

1-2 pohár natúr joghurt vagy tejföl
opcionálisan keményítő sűrítéshez


Lencsét előáztattam kb. 20-30 percig, hogy gyorsítsam a dolgokat.
Lustaságból vezérelve az összes fűszert (ld. Fent a fűszerkeverékhez’ listát, olajat, hagymát és fokhagymát) darálóban pépesítettem.

Felhevített serpenyőbe öntöm a fűszerpasztát, és mivel nem akarom, hogy megégjen, felengedem egy fél deci vízzel. Pár pecig közepes lángon hagyom főni, majd belekeverem a lencsét, az apróra kockázott krumplit, a paradicsompürét, a chilit, sózom, kb. 6 dl vízzel felöntöm, és kb 15-20 perc alatt puhára főzöm.

Legvégén mehet bele a tamarind (óvatosan vele, mert savanykás), a cukor (ízlés szerint), és a joghurt vagy tejföl. (Keverjük krémesre a joghurtot, keverjük el egy merőkanélnyi forró lencselével, és csak utána öntsük össze a lencsével, így nem ugrik össze a joghurt, hanem szép krémes lesz.)

Ha a lencse minden levet felszívott volna, és túl sűrű lenne, vagy szimplán több lével szeretjük (elvégre újév van, hehe), akkor nyugodtan adjunk hozzá még vizet, ill. ha túl leves, keményítővel besűrűsíthetjük, ez már igazán ízlés kérdése.

Legeslegvégén a finomra vágott korianderzölddel szórom meg. Ja, és a tortilla chips meglepően jól megy hozzá.
Addiktív, nemcsak újévkor.

Show me da money INTL. - Újévi ételek a világban


Lencse nélkül nem indulhat az év. Most, hogy elfelejtettem venni, és ma már sehol nem is sikerült kapnom, felmerült a kérdés: mivel lehetne helyettesíteni? Tényleg: más kultúrák milyen hagyományos újévi étkekkel biztosítják az elkövetkező év szerencséjét?

Aztán a nap kérdése: vajon ha lemondunk a lencséről, és a velejáró gazdagságról, akkor – úgy mint a kártya esetében - a szerelemben számíthatunk több szerencsére? Aztán, hogy tovább menjek, miért csak a gazdagságot lehet étel formájában bebiztosítani jó előre? Tényleg minden nép hozzánk hasonlóan profitorientált, és csak a gazdagságra eszik előre? Miért nincsenek a boldogságot, a szerelmet vagy éppen az egészséget szimbolizáló ételeink? Másoknak van e? Ennek jártam utána.

Alábbi egy szemelvény – a teljesség igénye nélkül – hogy hol, mit és miért esznek.


GÖRÖGORSZÁG:

A görög halandók Vasilopita nevű pita-kenyerükkel igyekeznek minél több jót magukhoz vonzani. A lényeg, hogy a kenyér belsejébe egy pénzérmét tesznek, és így sütik ki.

A hagyomány eredete egészen az ottomán birodalom idejére nyúlik vissza. Az akkori vezetés hírhedten magas adókkal terhelte a görög népet. Azt beszélik, hogy a görög püspök valamilyen csoda folytán sikeresen kimentette a görög nép vagyonának egy részét a birodalom kapzsi markai közül, azonban – nem ismervén a jogos tulajdonosát az egyes értéktárgyaknak – hamar komoly nehézségekbe ütköztek a néphez történő visszajuttatás mikéntjét illetően.

Szerencsére Szent Bazil remek megoldással állt elő. Megkért egy asszonyt, hogy süssön egy hatalmas kenyeret, belsejében a gazdátlan értékekkel. Az asszony így is tett, és mikor Szent Bazil felszelte a kenyeret, a tárgyak csodálatos módon azonnal megtalálták jogos gazdájukat.
Innen ered, hogy az az ember, aki a Vasilopitába harapva a pénzérmére lel, szerencsés év elé néz.

MEXIKÓ, SPANYOLORSZÁG, KUBA: A szokás spanyol eredetű, és a bortermeléssel van összefüggésben. A bőséges termést hozó éveknek mindig is nagy ünnepségekkel mondtak hálát, azonban a századforduló éve különösen gazdag termést hozott, mely különleges köszönet után kiáltott. Azóta a szerencse bevonzása érdekében 12 szem szőlőt szokás elfogyasztani, mikor éjfélt üt az óra. Minden szem egy-egy hónapot jelképez. Ha az adott hónaphoz tartozó szőlőszem édes, jó hónapot remélhetünk, ha savanyú, akkor ne számítsunk túl sok jóra.


OLASZORSZÁG: az olaszok kicsit mindenben őrültek, miért lenne pont az újév köszöntése kivétel. A megunt, haszontalan tárgyaikat nem máshogyan, mint az ablakon keresztül tessékelik ki otthonukból, ezzel utat engedve ill. helyet teremve mindennek, ami pozitív hatással lehet életükre az újévben. (Embert is ki lehet dobni vajon? A teraszomról szuperul tudnék dobálózni.)

Ezek után, mint akik jól végezték dolgukat, asztalhoz ülnek, és elfogyasztják a hagyományos cotechino con lenticchie-t. Ez lencsét jelent kolbásszal, a hazai gondolatmenettel erős párhuzamot mutatva. Ugye a lencse az a pénzt jelképezi, a zsíros, kiadós cotechino kolbászról szintén a bőségre asszociálnak talján barátaink.


JAPÁN: Lehet, hogy a munkamániás japánok nem szeretnek szabadságra menni, de megnyugtató olvasni, hogy azért lazítani ők is tudnak. Lényegében az év első három napja szigorúan a pihenésről szól, olyannyira, hogy a tradicionális ételeket is mind előre készítik el, hogy az ünnepek alatt már csak melegíteni kelljen. Minőségi ételeket esznek, mindennek megadják a módját, hogy méltóképpen indítsák az évet.

Egyik tipikus ételük, a soba tészta, kitör a nemzetközi pénzhajhászásból. Ezt a nagyon hosszú tésztát úgy kell a szájukba szívni és lenyelni, hogy ne törjön meg, így biztosítandó a hosszú életet.


Másik étel sem a pénzről szól, hiába, a távol-keleti bölcsekre mindig lehet számítani. az átlagosnál jóval ragacsosabb típusú mochi rizs, melyből omochi nevű pogácsákat formáznak, és vaslapon sütve vagy az ozoni leves betétjeként fogyasztják. A méretesebb rizspogácsákat az isteneknek ajánlják, majd cikkelyekre szelik, és szerencse és jó egészség reményében a családtagok osztoznak rajtuk. Mint a képből is sejthető, boltban is kapható.



KÍNA: Éljen éljen, hasonlóan a japánokhoz, ők sem a pénzre koncentrálnak! De van itt több egybeesés is ennél. Náluk is hosszú tészta jelképezi a hosszú életet, és szintén egyben és sértetlenül törekszenek a gyomorba juttatni. Kínában is elterjedt szokás bármely, a jólétet általánosságban jelképező gombóc menübe applikálása, valami kísérőjeként vagy levesben fogyasztva.


NÉMETORSZÁG: A németek a pontyipart futtatják fel újév első napján. Sokan a szálkát megtartják, és a tárcájukban hordva várják, hogy bevonzza a pénzügyi vonatkozású szerencsét. Pfujj.


HOLLANDIA: Sok más néphez hasonlóan a hollandok azt vallják, hogy a szerencsét az örök körforgást, a teljes évet jelképező, kör vagy gyűrű formájú ételek fogyasztása hozza meg az újévben. Megoldás: Olie Bollen – azaz olajos labdák – név alatt futó kerek fánkocskák, amiket gyakran almával, mazsolával töltenek meg.


LENGYELORSZÁG: A lengyel komák sem bízzák a véletlenre. Kedvencük a bőséget jelképező hering, ezt fogyasztják mindenféle formában, és a szerencse bizonyára hozzájuk szegődik.

USA: A déli féltek hagyománya mára begyűrűzte az egész országot. Tehénbabot és kel- vagy káposztalevelet biztos, hogy találunk a tányéron, merthogy előbbi az aprópénzeket, utóbbi a zöldhasú bankókat jelképezi. Mivel ezen a vidéken a sertés a jólét másik fő jelképe, a zöldségek mellé valamilyen sertéshús, általában sonka társul. Gazdagságot nem hoz, viszont finom a kukoricakenyér, és ez elég is volt ahhoz, hogy potyautasként minden évben a menü szerves része legyen.



FÜLÖP SZIGETEK: Háh, ők tetszenek a legjobban. Nem csinálnak belőle nagy ügyet, a lényeg, hogy sok legyen és finom. Ha éjfélkor az asztalon étel van, elég hozzá, hogy egész éven át jóllakottan hajtsák álomra a fejüket.


DÁNIA: a békés északi nép főtt tőkehallal ünnepel. Azt nem tudom, hogy konkrétan a tőkehaltól remélnek e valamit, de mivel nekik már most is szuperjó, talán néhány fohász a harmadik világ jólétéért is elhangzik pár koppenhágai háztartásban.


PERZSA KONYHA: végezetül a legszofisztikáltabb menü a közel keletről érkezik.
Több napon át ünnepelnek, és az ominózus étkezéseken az alábbi ételek kerülnek, nem véletlenül, az asztalra.

Tésztaleves- Ash-e reshteh, ahol a nudlik az élet gordiuszi csomóit szimbolizálják. Ha képletesen megeszik ezeket a csomókat, akkor az élet bogos problémáit sikerül leküzdeniük.

Rizs zöldfűszerrel és hallal - Sabzi polow ba mahi, ahol a fűszeres rizs az újjászületést jelképezi, a hal pedig Anahitát, a víz és termékenység egyik angyalát. A rizs még lehet tésztával, datolyával, mazsolával vagy kandírozott naranccsal (hm, ez jól hangzik) és répával is ízesíteni.

Kuku-ye sabzi, A fűszeres tojás termékenységet és újjászületést idéz.

Kenyér, sajt és friss zöldek - Nan-o panir-o sabzi khordan, a bőség jegyében.

Búzacsíra puding-Samanu és csírás keksz - Kolucheh-ye Javaneh-ye Gandom, megintcsak termékenységet és újjászületést, illetve bőséget jelent.

A kedvenc: Ice in Paradise - Yakh dar Behesht, a világ összes gyermekének jóltápláltságáért
Sáfrányos Sherbet és sáfrányos tea cukorkával - Sharbat-e Zaferan va Chai-e Zafaran ba nabat, édességet és fény hoz.

Baklava, Csicseriborsó keksz, és cukorral bevont mandula - Baqlava, Nan-e Nokhodchi, Noghl, bőséget jelentenek.


Most, hogy alaposan kiveséztük a lehetőségeket, megpihenek, újévi megoldásom a problematikára a következő posztban.

Jah, és BUÉK mindenkinek!

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin