2007. szeptember 23., vasárnap

Édeskömény körtével és gorgonzolával

Tegnap(szerk: előtt) elugrottam Culinarisba szigorúan és csakis olívaolajért. Ürügy: nagy kiszerelés és jó minőség kellett, hogy az ország legszebb piacán délelőtt beszerzett paradicsomokat aszalás után legyen mivel bőségesen nyakon öntenem (tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon last minute, no comment).

Mérhetetlenül sok gurigával könnyebb bankszámlám immáron a pehelysúlyúak között lép ringbe , ellenben szuper főzőestekre iratkoztam fel, és a leértékelt szekciónak hála két remek szakácskönyvvel gazdagabban tértem haza (ezennel ünnepélyesen letiltom magam a receptújságok vásárlásáról).

Ez a recept már az egyik újoncból származik (David Scott & Tom Pappas : 3 Bowl Cookbook). Igazából a boltban ezen az oldalon ütöttem fel először a könyvet, és rögtön bevillant a hűtőben lassan gyökeret eresztő édeskömény, meg hogy milyen finom körtét vettem a piacon. Minden klappolt, és mivel nem csak ez az oldal nyerte el tetszésemet, az ötlet mellett a könyv is jött velem haza.

Persze picit átköltöttem, ez itt főételként 1, előételként 2 főnek elegendő.


Dinsztelt édeskömény körtével és gorgonzolával

1 gumó édeskömény
1 darab körte
5 dkg gorgonzola
olaj / vaj
kb. fél/1 dl fehérbor
bors

Az édesköményt vékony szeletekre vágom, iciripicirit sózom (akár el is hagyható), és kb 2-3 evőkanálnyi olajon hagyom pirulni 2 percig. Aztán a tűzhely mellett tétován ácsorgó fehérborra pillantva, spontán ötlettől vezérelve úgy egy bő löttyintésnyivel felengedem, és fedő alatt kb. 3-4 perc alatt majdnem puhára párolom (én úgy szeretem, ha még ropogós egy picit, de ez ízlés kérdése).

Ha elfőtt a bor, a felkockázott körtével összeforgatom, és úgy további 1-2 percet hagyok a gyümölcsdaraboknak, hogy kicsit elhagyják friss és üde formájukat, és édes levük körbecsiklandozzon minden édeskömény karikát.

Tányérra halmozom, és a tetejét megszórom a morzsolt gorgonzolával, végezetül egy kis borsot őrölök rá. Mire asztalra kerül, a sajt már szépen rá is simult a falatkákra.
(Amúgy a szerző Stilton sajtot ír, én úgy gondoltam, hogy a gorgonzola is tökéletes lesz, és valóban… a lényeg, hogy kék sajt legyen.)
Ja, vettem olajat is, két üveggel, aszalódnak a parkók ezerrel!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A fogadalom betartására kíváncsi vagyok:-))) Én a "nem veszek több szakácskönyvet" típusúval birkózom. Egyelőre sikertelenül....

Üdv,
LepkePillangó

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin